Összefonott ujjak közt ragyogó végtelen,
Szerelmes Igen szólt eggyé vált szíveken.
Szikrázó örömfelleg: ajtónk nyitva várja.
– Örök köteléknek a láthatatlan sem határa.

Meséteket halljuk! Varázs hetek várnak,
Teremtsünk csodát álmaitok magvának!
Elképzelt tökély, s hogy kerek egész legyen,
A gondtalan idő lesz, mi áldott Napot terem.

Félelemtől messze, hol örömkönnyek várnak,
Boldog népe örvend majd kacagva a násznak:
Őszinte esküt tesztek holnapnak, s a mának,
Szerelem ünnepe Nagy Nap minden párnak.

Táncot lejt a Fény is, majd csókotokon megáll,
S a valóra vált álom, – mint csillogó fénymadár,
Csodálatos színt ragyog –
Otthona lesz lelketek a boldogságnak;
Engedjük repülni, s hívjuk szárnyaló Csodának.